Azt hiszem az élet nem olyan rossz. Végre vannak barátaim. Nagyon boldog vagyok. Legfőkébb azért mert meg tartottam amit anyunak igértem. Nem maradtam az kis senki aki ott voltam. Azt a helyet nem is tudnám otthonnak nevezni. Mert nem jelentett nekem semmit. Csak véget akartam vetni a szenvedésnek és olyan népszerű akartam lenni mint Meghan.
De nagyon eltértem a témától...tehát miután megittam egy capucchinot el is indultam.
-Hééé!! Zoé!-hallottam Shu hangját.
-Szia!-köszöntem neki.
-Hogy vagy?-kérdezte.
-Még mindig bánt ami anyuval történt de annak ellenére jól.-Shu mindent tud, neki el mondtam.
-És mi van Markkal?-terelte a témát.
-Nem beszélünk!-mondtam én. Ebben a percben értünk a suliba. Ez a gondolat engem és Shu-t is egy kicsit elszomorított. De én amikor megláttam Mark-ot hatalmasat dobbant a szívem. Épp akkor ért az ajtóba amikor mi.
-Szép jó reggelt a hölgyeknek!-nyitott ki az ajtót.
-Szia Mark!-köszöntünk. Alig hittem el, hogy ez történik velem. Nekem ki nyitotta egy srác az ajtót?? nagyon király...
Egész nap nem történt semmi. Délután a padokat mostuk le.
-Zoé hozol vizet?-kérdezte Kiara.
-Persze.-mentem ki. Valaki egy szekrény mellol el kapta a kezem. Nagyot sikantottam. Amikor magamhoz tértem az ijedségtől ott láttam magam előtt életem nagy szerelmét.
-Szia csajszi.-mondta.
-Szia.
-Holnap este 6 kor gyere le a parkba.-mondta Mark.
-Mark holnap Kagome-val mész kávézni nem?-kérsezte az egyik srác.
-Majd kitalálok valamit. Akkor jössz?-nézett mélyen a szemembe. Én ettöl annyira zavrba jöttem..hogy ahhww..Nagyon Boldog voltam, mérhetetlenűl Boldog!
-Igen!-mondtam.
-Én is úgy gondoltam.-mondta és PUSZIT ADOTT❤❤❤❤...Annyir joool érzem most magam. Ezután haza jöttem és mindent leírtam ide.☺☺ és most megyek is mert Katherina el készítette vacsit.
2015. július 10., péntek
§harmadik fejezet§
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)