2015. július 10., péntek

§harmadik fejezet§

Azt hiszem az élet nem olyan rossz. Végre vannak barátaim. Nagyon boldog vagyok. Legfőkébb azért mert meg tartottam amit anyunak igértem. Nem maradtam az kis senki aki ott voltam. Azt a helyet nem is tudnám otthonnak nevezni. Mert nem jelentett nekem semmit. Csak véget akartam vetni a szenvedésnek és olyan népszerű akartam lenni mint Meghan.
De nagyon eltértem a témától...tehát miután megittam egy capucchinot el is indultam.
-Hééé!! Zoé!-hallottam Shu hangját.
-Szia!-köszöntem neki.
-Hogy vagy?-kérdezte.
-Még mindig bánt ami anyuval történt de annak ellenére jól.-Shu mindent tud, neki el mondtam.
-És mi van Markkal?-terelte a témát.
-Nem beszélünk!-mondtam én. Ebben a percben értünk a suliba. Ez a gondolat engem és Shu-t is egy kicsit elszomorított. De én amikor megláttam Mark-ot hatalmasat dobbant a szívem. Épp akkor ért az ajtóba amikor mi.
-Szép jó reggelt a hölgyeknek!-nyitott ki az ajtót.
-Szia Mark!-köszöntünk. Alig hittem el, hogy ez történik velem. Nekem ki nyitotta egy srác az ajtót?? nagyon király...
Egész nap nem történt semmi. Délután a padokat mostuk le.
-Zoé hozol vizet?-kérdezte Kiara.
-Persze.-mentem ki. Valaki egy szekrény mellol el kapta a kezem. Nagyot sikantottam. Amikor magamhoz tértem az ijedségtől ott láttam magam előtt életem nagy szerelmét.
-Szia csajszi.-mondta.
-Szia.
-Holnap este 6 kor gyere le a parkba.-mondta Mark.
-Mark holnap Kagome-val mész kávézni nem?-kérsezte az egyik srác.
-Majd kitalálok valamit. Akkor jössz?-nézett mélyen a szemembe. Én ettöl annyira zavrba jöttem..hogy ahhww..Nagyon Boldog voltam, mérhetetlenűl Boldog!
-Igen!-mondtam.
-Én is úgy gondoltam.-mondta és PUSZIT ADOTT❤❤❤❤...Annyir joool érzem most magam. Ezután haza jöttem és mindent leírtam ide.☺☺ és most megyek is mert Katherina el készítette  vacsit.