2016. április 26., kedd

§ötödik fejezet§

Az én nagy boldogságom talán mégsem olyan sokáig tart. Ma szörnyen nagyot égtem. Mentem a folyosón és egy lány-természetesen Kagome volt az-odajött hozzám. Kiabált. Durva dolgokat mondott nekem. Az egész suli látta és hallotta. Megint félek oda menni. Mi van ha kinevetnek? Ha megint az a senki leszek aki Amerikában voltam? Azt hittem ez más lesz. Azt hittem itt Boldog lehetek. De nem a kegyetlen zsarnokok itt is megtalálnak engem. Azt hiszem nem is érdemes élnem. Bocsáss meg anya.

Ma reggel a kórházban keltem fel. Nem tudtam hogy kerültem ide, csak arra, hogy sírva írom a naplómat.
-Jó reggelt kisasszony!-jött be a nővér.-Hogy érzi magát?
-Mi történt velem?-kérdeztem ijedten.
-Tegnap este véget akart vetni az életének. De egy fiú elhozta Önt ide. Nagyon édes volt. Talán a barátja?-mondta ő. Benyögtem valami:"Nem az!De most egyedül szeretnék lenni." Megértette és kiment. Egy fiú?? MIIII??? Ki az aki behozott? És miért tette? Nem tudom ki az de remélem talán odajön. Délután haza engedtek Katherinaval. Azt mondtam jobban vagyok, nem voltam. De elegem volt a kórházakból és a terepiákból. Csak meg akartam halni. Tudom nem szép dolog erre gondolni..de nem bírom. Tudom, hogy megint az egész suli rajtam fog röhögni...hogy mindenkinek én leszek a szánalom a gúny a kritika tárgya. Talán ez is vagyok. Talán nem is érek többet egy szánalmas kis senkinél. Talán nem kéne élnem. Talán boldoggá kéne tennem őket azzal, hogy meghalok...
-Hééé csajszi!-jött be Katherina. De az ajtóban megállt.-Mi a baj?-ült mellém az ágyamra.
-Az egész életemet szorongva töltöttem, Napokig nem ettem és vagdostam magam, Akárhová mentem ott gyűlöltek engem. Bármit tettem az nem volt jó. Nem feleltem meg senkinek.és amikor próbálkoztam csak hülyét csináltam magamból és kinevettek. Az anyám halott. És most amikor ide hoztál azt hittem..-itt megakadtam és sírni kezdtem jobban mint eddig.
-Jaajj szívem!-ölelt magához. Nem tudta mit kell tenni vagy mondani ilyenkor de jó érzés volt, hogy velem volt.-Ha tudok segíteni csak...
-Nem kell!-vágtam a szavába. Talán túl durván. Lekoptattam azzal, hogy fürdeni szeretnék. De valójában csak nem akartam senkit látni. Nem akartam teher lenni neki is. És akkor elhatároztam, hogy véget vetek ennek.és ma elmegyek. Épp a kedvenc zeném hallgattam Rachel Crow Mean Girls amikor valaki bedobott valamit az ablakon. Egy papír be is ragasztottam ide:
"Szia!
Tudom, hogy nem is sejted ki vagyok,de nem szeretnélek elveszíteni.Én vittelek kórházba. Remélem jobban vagy!<3"

Ezt nem hittem el. Ki kell derítenem ki ez a fiú. És ki is fogom. Nem bántottam magam, csak lefeküdtem. De éjszaka zihálva ébredtem. Szörnyű álmom volt.

"Bementem a suliba. A folyóson mentem végig ujjal mutogattak  rám és nevettek.
Szánalmas vagy! Röhejes! Ronda! Undorító!!! Depigeci!! Emo!! Szar!! Vicc!! Ribi!!! és a legrosszabb amit Kagome szájából halottam: Nem érdemled meg az életet. Halj meeeg!!!!!! 

Sikoltottam egyet és felültem. Szerencsére Katherina nem hallott meg. Reggel nem mertem ki kelni az ágyból. Csak az álom járt a fejemben."Kifognak nevetni! Kifognak nevetni!" mondogattam magamnak. De végül felkeltem és be ültem Kath mellé a kocsiba.
-Baj van?-kérdezte.
-Nem nincs.-mondtam az ablakon kibámulva.
-Látom.-húzta el a száját.-Na mondd csajszi.
-Csak rosszat álmodtam ennyi. És félek,hogy úgy járok majd Amerikában.-daráltam el de nem tudom hogy jött ki. Katherina csak megölelt egy kézzel és ez pont elég volt bátorításnak. Gyorsan a sulihoz értünk én pedig aggódó szemekkel néztem rá.
-Nem lesz baj.-simogatta meg a vállam.-Na menj.
Shu-ék már ott vártak a kapuban.
-Szia.-mondta Shu.-Azt hittem sosem érsz ide. Mi van közted és Mark között?
-Zo, mondtam, hogy ne.-aggódott Sangó.
-Nyugi már nincs semmi köztünk, csak...-nem fejeztem be.
-Csak mi?-néztek rám mind.
-Csak egyszer elhívott randizni, de nem mentem el.-mondtam. A lányok fújtak egyet és ezzel lezártnak tekinthettem a témát. az osztályba érve Kagome kántálni kezdte, hogy hogy merem ide tolni a képem stb. stb. És akkor nem tudom miért vagy hogyan,de odamentem és lekentem neki egy pofont. De nem kicsit, olyan jó nagy csattanós pofont. Mindenki csak néz rám, én meg:
-Idegesítő vagy! Kussolj!-aztán a helyemre mentem mint aki jól végezte a dolgát.
-Ez jó volt!-ugrott Mark a padomra.
-Neked is szia.-sóhajtottam.
-Miért nem jöttél el múltkor?-kérdezte.
-Hát...-"akkor akartam megölni magam" de ezt nyílván nem mondhatom.-Csak ki kellett még pakoljak és bealudtam.
-Oké!-mondta tök lazán. Istenem olyan édes.-Remélem a holnapi bulin látlak.
-Igen!-mondtam mosolyogva.
-Oké!-mosolyodott el ő is.-Aztán szexi legyél nekem. Oda csak szexi csajok jöhetnek be.
-Rendben.-mondtam ezt már csak úgy magamnak.
-Naa méghogy nincs köztetek semmi igaz??-kérdezte Kiara.
-De én nem érzek iránta semmit.-mondtam.
-Ez hülyeség!! A suliban bárkit megkérdezel ki a legjobb pasi egy értelműen Mark-ot mondja.-Vágta rá Shu.
Ezután semmi különös nem történt. 



































,,,,,,,,,,,,,,,,,,,

2016. február 18., csütörtök

$negyedki fejezet$

Annyira furcsa nekem ez az egész. Egy részt japán csodás. Másrészt végre törődnek velem az emberek...
Soha nem gondoltam, hogy pont azután,hogy az anyám meghalt elkezdek élni..
De most még is úgy érzem ezt teszem, És teljesen biztos vagyok benne,hogy büszke rám. Képes vagyok végre mosolyogni és úgy, hogy nem színlelem. Nem érezm magam  szánalmasnak..
BOLDOG VAGYOK!! Őszintén boldog!!! :)
Ezzel a tudattal ébredni a legjobb érzés a világon.

2015. július 10., péntek

§harmadik fejezet§

Azt hiszem az élet nem olyan rossz. Végre vannak barátaim. Nagyon boldog vagyok. Legfőkébb azért mert meg tartottam amit anyunak igértem. Nem maradtam az kis senki aki ott voltam. Azt a helyet nem is tudnám otthonnak nevezni. Mert nem jelentett nekem semmit. Csak véget akartam vetni a szenvedésnek és olyan népszerű akartam lenni mint Meghan.
De nagyon eltértem a témától...tehát miután megittam egy capucchinot el is indultam.
-Hééé!! Zoé!-hallottam Shu hangját.
-Szia!-köszöntem neki.
-Hogy vagy?-kérdezte.
-Még mindig bánt ami anyuval történt de annak ellenére jól.-Shu mindent tud, neki el mondtam.
-És mi van Markkal?-terelte a témát.
-Nem beszélünk!-mondtam én. Ebben a percben értünk a suliba. Ez a gondolat engem és Shu-t is egy kicsit elszomorított. De én amikor megláttam Mark-ot hatalmasat dobbant a szívem. Épp akkor ért az ajtóba amikor mi.
-Szép jó reggelt a hölgyeknek!-nyitott ki az ajtót.
-Szia Mark!-köszöntünk. Alig hittem el, hogy ez történik velem. Nekem ki nyitotta egy srác az ajtót?? nagyon király...
Egész nap nem történt semmi. Délután a padokat mostuk le.
-Zoé hozol vizet?-kérdezte Kiara.
-Persze.-mentem ki. Valaki egy szekrény mellol el kapta a kezem. Nagyot sikantottam. Amikor magamhoz tértem az ijedségtől ott láttam magam előtt életem nagy szerelmét.
-Szia csajszi.-mondta.
-Szia.
-Holnap este 6 kor gyere le a parkba.-mondta Mark.
-Mark holnap Kagome-val mész kávézni nem?-kérsezte az egyik srác.
-Majd kitalálok valamit. Akkor jössz?-nézett mélyen a szemembe. Én ettöl annyira zavrba jöttem..hogy ahhww..Nagyon Boldog voltam, mérhetetlenűl Boldog!
-Igen!-mondtam.
-Én is úgy gondoltam.-mondta és PUSZIT ADOTT❤❤❤❤...Annyir joool érzem most magam. Ezután haza jöttem és mindent leírtam ide.☺☺ és most megyek is mert Katherina el készítette  vacsit.

2015. június 20., szombat

§második fejezet§

Soha nem adom fel.-ezt ígértem anyámnak amikor meghalt.Ma mégis úgy érzem ki tudnák futni a világból. Ma kezdem a sulit és rettegek attól, hogy mit fognak szólni rám.
-Zoé.-kiabálta a nagynéném.-Gyere drágám elkésünk.
-Megyek már Katherina.-kiáltottam le én is és a naplómat betömtem a táskámba és leszaladtam. Katherina hozott suliba.
-Jó reggelt.-köszöntött minket az igazgató nő. Még jó, hogy annyi animét néztem és elég jól tudok japánul.Na tehát az igazgatónővel mentem be a terembe. Mindenki el volt foglalva azzal, hogy készen legyen a házija.Az igazgatónő megköszörülte a torkát.Mindenki felnézett.
-Sziasztok. Ő Zoé akiről beszéltem nektek.Amerikából jött de nem szeretném ha ezért ki lenne közösítve.Fogadjátok be.Mutatjátok meg neki az iskolát és a szokásainkat.-ezután ki is ment. Hát köszi.
-Szerintem nem kéne itt legyen.-"suttogta" egy lány a barátnőinek,biztos hogy direkt úgy mondta, hogy halljam.Beültem az egyik hátsó padba és beraktam a fülembe a fülhallgatómat.Akkor tértem magamhoz a gondolataimból amikor egy srác vállon vert elég durván.Ki vettem a fülhallgatót és rá néztem.
-A helyemen ülsz.-mondta.
-Ó sajnálom.-ugrottam fel és már mentem volna az osztály másik oldalára,de a fiú újra megszólított.
-Te vagy az új csaj nem?
-De igen.-mondtam és amikor ránéztem önkétlen lemosolyodtam...és ő pedig vissza mosolygott.És az olyan érzés volt hogy....AAAAHHHWWWW....isteni....leírhatatlan...tehát mosolyogtunk egymásra és ő törte meg a csendet azzal,hogy megkérdezte a nevem és én csak pár perc után magamhoz térve válaszoltam majd paradicsom vörös fejjel mentem az osztály másik oldalán lévő padba.egész nap ott ültem és egyszer rá néztem a fiúra és ő is épp engem nézett....OMG...:))) <3 <333...Egész fura volt,hogy "körülöttem forog a világ"....Bár jól is esett. Egész nap hülyéskedtem pár csajjal akik tök rendesek voltak.Délután le kellett mosni a padokat. Kiara ezen nyafogott(na igen nem csak én vagyok amerika-i:)hálistennek)Az volt a baja,hogy le törik a körme meg ilyenek.
-Zoé.-mondta Kiara amikor kész voltunk.-Sangóval elmegyünk este futni nem jössz?
-De szívesen.-mondtam.
-Oki.Este hatkor ott vagyunk.-jelentette be Sangó mosolyogva.
Amikor haza értem Katherina még nem volt itthon össze dobtam egy gyors vacsit amit még anyutól tanultam.Aztán mivel megjöttek Kiara-ék ő meg még sehol nem volt írtam neki egy levelet. Tök nagy volt a futó pálya. És ott volt a fiú is akinek a helyére ültem.
-Mark.-mondta Kiara.-A suli nagy menője.Háromszor bukott...azt pletykálják,hogy megverte a töri tanárt.1997 június 12-én született Tokyó-ban.Az apja a Yakuza vezére,drog diller.Az anyja pedig ember csempész.Nem jó ötlet ki kezdeni vele.Egy azért mert szeret szórakozni más érzéseivel, kettő azért mert ha Kagome meg tudja,hogy kell neked kicsinál.
-Ki az a Kagome?-kérdeztem.
-A suli kis herecegnője.-mondta fintorral Sango.-A diri lánya.
Életemben nem éreztem ilyen jól magam.Soha nem voltak barátaim és most úgy éreztem végre engem is szeretnek.De a nap legjobb része mégis az volt amikor "szemeztem" Mark-kal.:))) Talán végre ÉN is BOLDOG LEHETEK :DDD <3

2015. június 13., szombat

§első fejezet§

Nem tudom miért ilyen pocsék az életem.Nem volt elég,hogy a suliban mindenki engem basztat,még anyu is meghalt.De hát nekem talán ez a sorsom,hogy szenvedjek,hogy éjszakákat síjak át és aztán felkeljek mosolyogva.Aztán pedig hallgassam a suliban,hogy milyen szánalmas vagyok,meg milyen ronda. És persze ezt most már senkinek nem tudom elmondani.Tehát az a lényeg,hogy nem tudom mit fogok csinálni...Japánban...Hát ez komoly.Miért kell nekem kiskorúnak lenni.Bár legalább elmegyek messze ezektől az emberektől.Most egy otthonban ülök és a naplómat írogatva várom,hogy jöjjön értem a nagynéném.
-Te egy angyal vagy.-mondta egy kis fiú mikor odajött hozzám.
-Mi?Mégis miért?-ez furi volt nekem.
-Casandra néni azt mondta csak az angyalok csinálják ezt.-itt a kezemre mutatott.-Mert nem bírják el a földi emberek és a saját gondjaikat is.-Ez édes elmosolyodtam.Mellesleg a kezem elég durván nézett ki:
De nem is ez a lényeg.A kis fiúnak nem feleltem,csak mosolyogtam.Mégis mit tudnék erre mondani?
-Nyugodj meg!-mondta és megtörölte a szemem.Fel sem tűnt,hogy sírok.
-Semmi bajom.-mondtam.-Csak elgondolkodtam.
-Nincs senkid igaz.-mondta a fiú és lehajtotta a fejét.
-Hát nem igazán.A nagynéném...de ő nem is tud rólam semmit és utál.
-Nekem nincs senkim.Csak ez a nyuszi.Amikor este eszembe jut anyukám magamhoz ölelem és sírva elalszom.
-Szegénykém.-mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.Annyira sajnáltam szegényt.Ebben a pillanatban belépett a nagynéném.Csinos üzlet asszony.Oda mentem hozzá és köszöntem neki.
-Szia.-mondta ő mosolyogva. Hát nem nagyon örült nekem.
-Akkor megyünk-szegeztem neki a kérdésemet.
-Persze.-mondta ugyanazzal  az álmosollyal. Amikor "haza" értünk azt hittem valami sztárhoz megyünk.Olyan nagy és gyönyörű volt  a háza. Berendezkedtem egy emeleti szobában és leültem az ágyra naplót írni.Kopogott valaki.
-Gyere.-tudtam hogy a nagynéném az.
-Szia.-mondta.
-Szia.-tettem le a naplót.
-Figyelj tudom,hogy milyen ez neked és azt is, hogy milyen életed volt. És lehet, hogy most azt hiszed utállak de nem így van. Sőt remélem, hogy itt majd boldog leszel.-az ő arcán és az enyémen is kicsordult egy könnycsepp.Nem volt igazi csak fogadott testvére anyámnak...na igen neki is olyan élete volt mint nekem.Megöleltük egymást és aztán ott az ágyamon egymás karjaiban aludtunk el. :) :) :) :) :)

2015. május 29., péntek

§Epilógus§

Sziasztok!
Tehát ez a történet egy lányról szól aki anyja halála után a nagy nénjéhez költözik Japánba.Itt új sulit kell kezdenie meg minden.Zoé eddig sem volt túl barátkozós típus, de az anyja halála után szinte élőhalottként él. Egészen addig amíg meg nem ismeri Markot akiről azt hiszi, hogy az ő igazi.De a fiú először csak szórakozik a lánnyal aki ezt észre sem veszi, mert örül, hogy valaki viszont szereti az anyja halála után.Ám Mark életét is felforgatja a lány,és egyszer csak azt veszi észre, hogy egyre többet gondol rá.
 Vajon Mark szerelmes lesz Zoéba?Vajon Zoé lehet valaha boldog élete nagy szerelmével?Vagy egy másik fiú is képbe jöhet? Ezekre és még sok más kérdésre kapsz választ ha figyelemmel követed a története.