2015. július 10., péntek

§harmadik fejezet§

Azt hiszem az élet nem olyan rossz. Végre vannak barátaim. Nagyon boldog vagyok. Legfőkébb azért mert meg tartottam amit anyunak igértem. Nem maradtam az kis senki aki ott voltam. Azt a helyet nem is tudnám otthonnak nevezni. Mert nem jelentett nekem semmit. Csak véget akartam vetni a szenvedésnek és olyan népszerű akartam lenni mint Meghan.
De nagyon eltértem a témától...tehát miután megittam egy capucchinot el is indultam.
-Hééé!! Zoé!-hallottam Shu hangját.
-Szia!-köszöntem neki.
-Hogy vagy?-kérdezte.
-Még mindig bánt ami anyuval történt de annak ellenére jól.-Shu mindent tud, neki el mondtam.
-És mi van Markkal?-terelte a témát.
-Nem beszélünk!-mondtam én. Ebben a percben értünk a suliba. Ez a gondolat engem és Shu-t is egy kicsit elszomorított. De én amikor megláttam Mark-ot hatalmasat dobbant a szívem. Épp akkor ért az ajtóba amikor mi.
-Szép jó reggelt a hölgyeknek!-nyitott ki az ajtót.
-Szia Mark!-köszöntünk. Alig hittem el, hogy ez történik velem. Nekem ki nyitotta egy srác az ajtót?? nagyon király...
Egész nap nem történt semmi. Délután a padokat mostuk le.
-Zoé hozol vizet?-kérdezte Kiara.
-Persze.-mentem ki. Valaki egy szekrény mellol el kapta a kezem. Nagyot sikantottam. Amikor magamhoz tértem az ijedségtől ott láttam magam előtt életem nagy szerelmét.
-Szia csajszi.-mondta.
-Szia.
-Holnap este 6 kor gyere le a parkba.-mondta Mark.
-Mark holnap Kagome-val mész kávézni nem?-kérsezte az egyik srác.
-Majd kitalálok valamit. Akkor jössz?-nézett mélyen a szemembe. Én ettöl annyira zavrba jöttem..hogy ahhww..Nagyon Boldog voltam, mérhetetlenűl Boldog!
-Igen!-mondtam.
-Én is úgy gondoltam.-mondta és PUSZIT ADOTT❤❤❤❤...Annyir joool érzem most magam. Ezután haza jöttem és mindent leírtam ide.☺☺ és most megyek is mert Katherina el készítette  vacsit.

2015. június 20., szombat

§második fejezet§

Soha nem adom fel.-ezt ígértem anyámnak amikor meghalt.Ma mégis úgy érzem ki tudnák futni a világból. Ma kezdem a sulit és rettegek attól, hogy mit fognak szólni rám.
-Zoé.-kiabálta a nagynéném.-Gyere drágám elkésünk.
-Megyek már Katherina.-kiáltottam le én is és a naplómat betömtem a táskámba és leszaladtam. Katherina hozott suliba.
-Jó reggelt.-köszöntött minket az igazgató nő. Még jó, hogy annyi animét néztem és elég jól tudok japánul.Na tehát az igazgatónővel mentem be a terembe. Mindenki el volt foglalva azzal, hogy készen legyen a házija.Az igazgatónő megköszörülte a torkát.Mindenki felnézett.
-Sziasztok. Ő Zoé akiről beszéltem nektek.Amerikából jött de nem szeretném ha ezért ki lenne közösítve.Fogadjátok be.Mutatjátok meg neki az iskolát és a szokásainkat.-ezután ki is ment. Hát köszi.
-Szerintem nem kéne itt legyen.-"suttogta" egy lány a barátnőinek,biztos hogy direkt úgy mondta, hogy halljam.Beültem az egyik hátsó padba és beraktam a fülembe a fülhallgatómat.Akkor tértem magamhoz a gondolataimból amikor egy srác vállon vert elég durván.Ki vettem a fülhallgatót és rá néztem.
-A helyemen ülsz.-mondta.
-Ó sajnálom.-ugrottam fel és már mentem volna az osztály másik oldalára,de a fiú újra megszólított.
-Te vagy az új csaj nem?
-De igen.-mondtam és amikor ránéztem önkétlen lemosolyodtam...és ő pedig vissza mosolygott.És az olyan érzés volt hogy....AAAAHHHWWWW....isteni....leírhatatlan...tehát mosolyogtunk egymásra és ő törte meg a csendet azzal,hogy megkérdezte a nevem és én csak pár perc után magamhoz térve válaszoltam majd paradicsom vörös fejjel mentem az osztály másik oldalán lévő padba.egész nap ott ültem és egyszer rá néztem a fiúra és ő is épp engem nézett....OMG...:))) <3 <333...Egész fura volt,hogy "körülöttem forog a világ"....Bár jól is esett. Egész nap hülyéskedtem pár csajjal akik tök rendesek voltak.Délután le kellett mosni a padokat. Kiara ezen nyafogott(na igen nem csak én vagyok amerika-i:)hálistennek)Az volt a baja,hogy le törik a körme meg ilyenek.
-Zoé.-mondta Kiara amikor kész voltunk.-Sangóval elmegyünk este futni nem jössz?
-De szívesen.-mondtam.
-Oki.Este hatkor ott vagyunk.-jelentette be Sangó mosolyogva.
Amikor haza értem Katherina még nem volt itthon össze dobtam egy gyors vacsit amit még anyutól tanultam.Aztán mivel megjöttek Kiara-ék ő meg még sehol nem volt írtam neki egy levelet. Tök nagy volt a futó pálya. És ott volt a fiú is akinek a helyére ültem.
-Mark.-mondta Kiara.-A suli nagy menője.Háromszor bukott...azt pletykálják,hogy megverte a töri tanárt.1997 június 12-én született Tokyó-ban.Az apja a Yakuza vezére,drog diller.Az anyja pedig ember csempész.Nem jó ötlet ki kezdeni vele.Egy azért mert szeret szórakozni más érzéseivel, kettő azért mert ha Kagome meg tudja,hogy kell neked kicsinál.
-Ki az a Kagome?-kérdeztem.
-A suli kis herecegnője.-mondta fintorral Sango.-A diri lánya.
Életemben nem éreztem ilyen jól magam.Soha nem voltak barátaim és most úgy éreztem végre engem is szeretnek.De a nap legjobb része mégis az volt amikor "szemeztem" Mark-kal.:))) Talán végre ÉN is BOLDOG LEHETEK :DDD <3

2015. június 13., szombat

§első fejezet§

Nem tudom miért ilyen pocsék az életem.Nem volt elég,hogy a suliban mindenki engem basztat,még anyu is meghalt.De hát nekem talán ez a sorsom,hogy szenvedjek,hogy éjszakákat síjak át és aztán felkeljek mosolyogva.Aztán pedig hallgassam a suliban,hogy milyen szánalmas vagyok,meg milyen ronda. És persze ezt most már senkinek nem tudom elmondani.Tehát az a lényeg,hogy nem tudom mit fogok csinálni...Japánban...Hát ez komoly.Miért kell nekem kiskorúnak lenni.Bár legalább elmegyek messze ezektől az emberektől.Most egy otthonban ülök és a naplómat írogatva várom,hogy jöjjön értem a nagynéném.
-Te egy angyal vagy.-mondta egy kis fiú mikor odajött hozzám.
-Mi?Mégis miért?-ez furi volt nekem.
-Casandra néni azt mondta csak az angyalok csinálják ezt.-itt a kezemre mutatott.-Mert nem bírják el a földi emberek és a saját gondjaikat is.-Ez édes elmosolyodtam.Mellesleg a kezem elég durván nézett ki:
De nem is ez a lényeg.A kis fiúnak nem feleltem,csak mosolyogtam.Mégis mit tudnék erre mondani?
-Nyugodj meg!-mondta és megtörölte a szemem.Fel sem tűnt,hogy sírok.
-Semmi bajom.-mondtam.-Csak elgondolkodtam.
-Nincs senkid igaz.-mondta a fiú és lehajtotta a fejét.
-Hát nem igazán.A nagynéném...de ő nem is tud rólam semmit és utál.
-Nekem nincs senkim.Csak ez a nyuszi.Amikor este eszembe jut anyukám magamhoz ölelem és sírva elalszom.
-Szegénykém.-mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.Annyira sajnáltam szegényt.Ebben a pillanatban belépett a nagynéném.Csinos üzlet asszony.Oda mentem hozzá és köszöntem neki.
-Szia.-mondta ő mosolyogva. Hát nem nagyon örült nekem.
-Akkor megyünk-szegeztem neki a kérdésemet.
-Persze.-mondta ugyanazzal  az álmosollyal. Amikor "haza" értünk azt hittem valami sztárhoz megyünk.Olyan nagy és gyönyörű volt  a háza. Berendezkedtem egy emeleti szobában és leültem az ágyra naplót írni.Kopogott valaki.
-Gyere.-tudtam hogy a nagynéném az.
-Szia.-mondta.
-Szia.-tettem le a naplót.
-Figyelj tudom,hogy milyen ez neked és azt is, hogy milyen életed volt. És lehet, hogy most azt hiszed utállak de nem így van. Sőt remélem, hogy itt majd boldog leszel.-az ő arcán és az enyémen is kicsordult egy könnycsepp.Nem volt igazi csak fogadott testvére anyámnak...na igen neki is olyan élete volt mint nekem.Megöleltük egymást és aztán ott az ágyamon egymás karjaiban aludtunk el. :) :) :) :) :)

2015. május 29., péntek

§Epilógus§

Sziasztok!
Tehát ez a történet egy lányról szól aki anyja halála után a nagy nénjéhez költözik Japánba.Itt új sulit kell kezdenie meg minden.Zoé eddig sem volt túl barátkozós típus, de az anyja halála után szinte élőhalottként él. Egészen addig amíg meg nem ismeri Markot akiről azt hiszi, hogy az ő igazi.De a fiú először csak szórakozik a lánnyal aki ezt észre sem veszi, mert örül, hogy valaki viszont szereti az anyja halála után.Ám Mark életét is felforgatja a lány,és egyszer csak azt veszi észre, hogy egyre többet gondol rá.
 Vajon Mark szerelmes lesz Zoéba?Vajon Zoé lehet valaha boldog élete nagy szerelmével?Vagy egy másik fiú is képbe jöhet? Ezekre és még sok más kérdésre kapsz választ ha figyelemmel követed a története.