2015. június 13., szombat

§első fejezet§

Nem tudom miért ilyen pocsék az életem.Nem volt elég,hogy a suliban mindenki engem basztat,még anyu is meghalt.De hát nekem talán ez a sorsom,hogy szenvedjek,hogy éjszakákat síjak át és aztán felkeljek mosolyogva.Aztán pedig hallgassam a suliban,hogy milyen szánalmas vagyok,meg milyen ronda. És persze ezt most már senkinek nem tudom elmondani.Tehát az a lényeg,hogy nem tudom mit fogok csinálni...Japánban...Hát ez komoly.Miért kell nekem kiskorúnak lenni.Bár legalább elmegyek messze ezektől az emberektől.Most egy otthonban ülök és a naplómat írogatva várom,hogy jöjjön értem a nagynéném.
-Te egy angyal vagy.-mondta egy kis fiú mikor odajött hozzám.
-Mi?Mégis miért?-ez furi volt nekem.
-Casandra néni azt mondta csak az angyalok csinálják ezt.-itt a kezemre mutatott.-Mert nem bírják el a földi emberek és a saját gondjaikat is.-Ez édes elmosolyodtam.Mellesleg a kezem elég durván nézett ki:
De nem is ez a lényeg.A kis fiúnak nem feleltem,csak mosolyogtam.Mégis mit tudnék erre mondani?
-Nyugodj meg!-mondta és megtörölte a szemem.Fel sem tűnt,hogy sírok.
-Semmi bajom.-mondtam.-Csak elgondolkodtam.
-Nincs senkid igaz.-mondta a fiú és lehajtotta a fejét.
-Hát nem igazán.A nagynéném...de ő nem is tud rólam semmit és utál.
-Nekem nincs senkim.Csak ez a nyuszi.Amikor este eszembe jut anyukám magamhoz ölelem és sírva elalszom.
-Szegénykém.-mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.Annyira sajnáltam szegényt.Ebben a pillanatban belépett a nagynéném.Csinos üzlet asszony.Oda mentem hozzá és köszöntem neki.
-Szia.-mondta ő mosolyogva. Hát nem nagyon örült nekem.
-Akkor megyünk-szegeztem neki a kérdésemet.
-Persze.-mondta ugyanazzal  az álmosollyal. Amikor "haza" értünk azt hittem valami sztárhoz megyünk.Olyan nagy és gyönyörű volt  a háza. Berendezkedtem egy emeleti szobában és leültem az ágyra naplót írni.Kopogott valaki.
-Gyere.-tudtam hogy a nagynéném az.
-Szia.-mondta.
-Szia.-tettem le a naplót.
-Figyelj tudom,hogy milyen ez neked és azt is, hogy milyen életed volt. És lehet, hogy most azt hiszed utállak de nem így van. Sőt remélem, hogy itt majd boldog leszel.-az ő arcán és az enyémen is kicsordult egy könnycsepp.Nem volt igazi csak fogadott testvére anyámnak...na igen neki is olyan élete volt mint nekem.Megöleltük egymást és aztán ott az ágyamon egymás karjaiban aludtunk el. :) :) :) :) :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése