2016. április 26., kedd

§ötödik fejezet§

Az én nagy boldogságom talán mégsem olyan sokáig tart. Ma szörnyen nagyot égtem. Mentem a folyosón és egy lány-természetesen Kagome volt az-odajött hozzám. Kiabált. Durva dolgokat mondott nekem. Az egész suli látta és hallotta. Megint félek oda menni. Mi van ha kinevetnek? Ha megint az a senki leszek aki Amerikában voltam? Azt hittem ez más lesz. Azt hittem itt Boldog lehetek. De nem a kegyetlen zsarnokok itt is megtalálnak engem. Azt hiszem nem is érdemes élnem. Bocsáss meg anya.

Ma reggel a kórházban keltem fel. Nem tudtam hogy kerültem ide, csak arra, hogy sírva írom a naplómat.
-Jó reggelt kisasszony!-jött be a nővér.-Hogy érzi magát?
-Mi történt velem?-kérdeztem ijedten.
-Tegnap este véget akart vetni az életének. De egy fiú elhozta Önt ide. Nagyon édes volt. Talán a barátja?-mondta ő. Benyögtem valami:"Nem az!De most egyedül szeretnék lenni." Megértette és kiment. Egy fiú?? MIIII??? Ki az aki behozott? És miért tette? Nem tudom ki az de remélem talán odajön. Délután haza engedtek Katherinaval. Azt mondtam jobban vagyok, nem voltam. De elegem volt a kórházakból és a terepiákból. Csak meg akartam halni. Tudom nem szép dolog erre gondolni..de nem bírom. Tudom, hogy megint az egész suli rajtam fog röhögni...hogy mindenkinek én leszek a szánalom a gúny a kritika tárgya. Talán ez is vagyok. Talán nem is érek többet egy szánalmas kis senkinél. Talán nem kéne élnem. Talán boldoggá kéne tennem őket azzal, hogy meghalok...
-Hééé csajszi!-jött be Katherina. De az ajtóban megállt.-Mi a baj?-ült mellém az ágyamra.
-Az egész életemet szorongva töltöttem, Napokig nem ettem és vagdostam magam, Akárhová mentem ott gyűlöltek engem. Bármit tettem az nem volt jó. Nem feleltem meg senkinek.és amikor próbálkoztam csak hülyét csináltam magamból és kinevettek. Az anyám halott. És most amikor ide hoztál azt hittem..-itt megakadtam és sírni kezdtem jobban mint eddig.
-Jaajj szívem!-ölelt magához. Nem tudta mit kell tenni vagy mondani ilyenkor de jó érzés volt, hogy velem volt.-Ha tudok segíteni csak...
-Nem kell!-vágtam a szavába. Talán túl durván. Lekoptattam azzal, hogy fürdeni szeretnék. De valójában csak nem akartam senkit látni. Nem akartam teher lenni neki is. És akkor elhatároztam, hogy véget vetek ennek.és ma elmegyek. Épp a kedvenc zeném hallgattam Rachel Crow Mean Girls amikor valaki bedobott valamit az ablakon. Egy papír be is ragasztottam ide:
"Szia!
Tudom, hogy nem is sejted ki vagyok,de nem szeretnélek elveszíteni.Én vittelek kórházba. Remélem jobban vagy!<3"

Ezt nem hittem el. Ki kell derítenem ki ez a fiú. És ki is fogom. Nem bántottam magam, csak lefeküdtem. De éjszaka zihálva ébredtem. Szörnyű álmom volt.

"Bementem a suliba. A folyóson mentem végig ujjal mutogattak  rám és nevettek.
Szánalmas vagy! Röhejes! Ronda! Undorító!!! Depigeci!! Emo!! Szar!! Vicc!! Ribi!!! és a legrosszabb amit Kagome szájából halottam: Nem érdemled meg az életet. Halj meeeg!!!!!! 

Sikoltottam egyet és felültem. Szerencsére Katherina nem hallott meg. Reggel nem mertem ki kelni az ágyból. Csak az álom járt a fejemben."Kifognak nevetni! Kifognak nevetni!" mondogattam magamnak. De végül felkeltem és be ültem Kath mellé a kocsiba.
-Baj van?-kérdezte.
-Nem nincs.-mondtam az ablakon kibámulva.
-Látom.-húzta el a száját.-Na mondd csajszi.
-Csak rosszat álmodtam ennyi. És félek,hogy úgy járok majd Amerikában.-daráltam el de nem tudom hogy jött ki. Katherina csak megölelt egy kézzel és ez pont elég volt bátorításnak. Gyorsan a sulihoz értünk én pedig aggódó szemekkel néztem rá.
-Nem lesz baj.-simogatta meg a vállam.-Na menj.
Shu-ék már ott vártak a kapuban.
-Szia.-mondta Shu.-Azt hittem sosem érsz ide. Mi van közted és Mark között?
-Zo, mondtam, hogy ne.-aggódott Sangó.
-Nyugi már nincs semmi köztünk, csak...-nem fejeztem be.
-Csak mi?-néztek rám mind.
-Csak egyszer elhívott randizni, de nem mentem el.-mondtam. A lányok fújtak egyet és ezzel lezártnak tekinthettem a témát. az osztályba érve Kagome kántálni kezdte, hogy hogy merem ide tolni a képem stb. stb. És akkor nem tudom miért vagy hogyan,de odamentem és lekentem neki egy pofont. De nem kicsit, olyan jó nagy csattanós pofont. Mindenki csak néz rám, én meg:
-Idegesítő vagy! Kussolj!-aztán a helyemre mentem mint aki jól végezte a dolgát.
-Ez jó volt!-ugrott Mark a padomra.
-Neked is szia.-sóhajtottam.
-Miért nem jöttél el múltkor?-kérdezte.
-Hát...-"akkor akartam megölni magam" de ezt nyílván nem mondhatom.-Csak ki kellett még pakoljak és bealudtam.
-Oké!-mondta tök lazán. Istenem olyan édes.-Remélem a holnapi bulin látlak.
-Igen!-mondtam mosolyogva.
-Oké!-mosolyodott el ő is.-Aztán szexi legyél nekem. Oda csak szexi csajok jöhetnek be.
-Rendben.-mondtam ezt már csak úgy magamnak.
-Naa méghogy nincs köztetek semmi igaz??-kérdezte Kiara.
-De én nem érzek iránta semmit.-mondtam.
-Ez hülyeség!! A suliban bárkit megkérdezel ki a legjobb pasi egy értelműen Mark-ot mondja.-Vágta rá Shu.
Ezután semmi különös nem történt. 



































,,,,,,,,,,,,,,,,,,,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése